2011. augusztus 25., csütörtök

Egy nehéz nap éjszakája - Borvacsora az Andrássy Rezidencián

Tokaj Prestige Csillagos Bortúra Négy keréken 3. rész

Szerda van... Még mindig ugyanaz a szerda. Mintha ez a nap nem is akarna véget érni. Mezőzomboron kezdtünk, majd Tokajban folytattunk. Most pedig „visszakunkorodva” Tarcal felé autózunk. Mert hogy még nem vacsoráztunk… Pedig én már a nap korábbi vendégmarasztaló ebédje és kóstolásai következtében - ahogyan mostanában mondani szokás - teljesen készen vagyok. Csak nézek ki az ablakon eltelve Hegyalja látványával, ízeivel, érzéseivel… Számban az itteni föld és víz adta, mindenhová bekúszó zamatok, az aszúk és az eszencia bársonyosan simuló édese. „Mézet ettem, ragasszon össze, mézemet lássad rajta mindenen” – dudorászom magamban, miközben kecsesen elsuhannak mellettem a szőlősorok a lemenő nap sötétnarancssárga selymébe burkolózva. Az Andrássy Pincészetnél húzzuk be a kéziféket.

Zsurki Sándor, az Andrássy Pincészet borásza

Borospincét vártam, helyette egy wellness és luxus hotelhez érkezünk. Vagy ahogy manapság mondják: Wine & Spa. Az Andrássy Rezidencián járunk. Öt csillagocska ragyog a név mellett. Itt némi belső „vinoterápiás kezelésben” részesülünk majd, vagyis kóstolunk. Na meg persze vacsorázunk. Belőlem meg hirtelen előtörnek az emlékek. Tavaly, egy behavazós, januári, didergős napon hívtam meg vacsorára egy Andrássy Furmintot. Jóban lettünk. Szerette a prosciutto-s-gorgonzolás tésztámat is. Márpedig aki azt szereti, rossz bor nem lehet. Ráadásul az értékére is emlékszem. Meg az árára. Meg a kettő nagyon is jó arányára. Kíváncsian vártam hát, hogy végre otthonában is meglátogassam, megismerjem a „szüleit”, na meg a tesóit is.

Zsurki Sándor borász fogad minket. 2007 óta álmodja az Andrássy Pincészet be is teljesülő álmát: korrekt, letisztult, jól iható borokat készít. Előtte az életútban egy kis Pajzos-Megyer, na meg a legfontosabb, a vér szava. Vagyis anno a Csajka-birtokon uradalmi vincellérként tevékenykedő nagypapa, és a szőlészként dolgozó édesapa. Sándor a hatalmas, átriumos télikertbe vezet minket. Közben felveszem az államat a földről, és a helyemre ülök a vacsoraasztalhoz. Bevallom, nem számítottam ekkora fényűzésre. A hely meglehetősen pazar, valahogy az étvágyam is megjött, úgyhogy most már a borokra és az ételekre is nagyon kíváncsi vagyok.

Füstölt pisztráng vajban párolt zeller csíkokkal

A menükártyán Tokaj Superior Borvacsora, a maga csekély 7 fogásával. Az órára nézek, már rég túl a vacsoraidőn. Valahonnan Shobert Norbert ostorcsattogtatását hallom, és egyelőre nem tudom elképzelni, hogy valamennyi fogást megkóstoljam, és hozzá még hétféle bort is igyak. Sándor látja arcunkon a kollektív rémületet, és a természete által szinte odaragasztott kedves mosolyával megnyugtat minket: „Nem nagy adagok”. Fellélegzünk. A végkifejlet persze nem lesz meglepetés: mindent megettem és megittam. És csak a legvégén, a csokoládétortánál kellett kicsit szuszognom. Füstölt pisztráng vajban párolt zeller csíkokkal. Ez a kezdet. Hozzá Andrássy száraz Tokaji Muscat Lunel 2008. Miközben az ízeket élvezzük, Sándor elmondja, hogy miért hisz a Sárgamuskotályban és a Hárslevelűben. Sokoldalú fajták, a teraszra kiülős, nyári, könnyed boroktól kezdve késői szüretes borokig mindenben jól teljesítenek, ráadásul alapbornak is kitűnők. Az biztos, hogy nekem rendkívül jól esik, különösen a pisztránghoz, friss és üde, kedvesen muskotályos-bodzás, ízben kis sóval, szikárabb, zöldes-füves jegyekkel, elegáns savval.

Zöldfűszeres erdei gombaragu

Zöldfűszeres erdei gombaragu fokhagymásan, paradicsommal, zöldsaláta csokorral és pirított magos kenyérrel. Párja: Andrássy száraz Tokaji Szentkereszt Furmint 2008. Citrusok, narancs, érett körte, pirított kenyérhéj a pohárban. A bor egyharmada hordós érlelést kapott. A második fogás közben Sándortól megtudjuk, mi a bor tisztaságának titka. Az ép és egészséges szőlőalapanyag, vagyis nem lehet töppedt, botrytises szem a fürtökön. Kínosan ügyelnek hát a válogatásra. A gombaragu sült-pirult ízeihez szépen duruzsolnak a savak. Nem akarok még jóllakni, de már majdnem sikerül. Kérném a pincért, hogy ne hozzon ma már mást. De nagyon kedves… egyszerűen nem tudom megtenni.

Zempléni juhsajttal töltött sertés szűz

Zöldfűszeres zempléni juhsajttal töltött sertés szűz rozmaringos hárslevelű mártással, burgonyalángoson tálalva. A pohárban pedig Andrássy félszáraz Tokaji Szentkereszt Hárslevelű 2007. Gyógynövény és mazsola. Az illatban sok az alkohol, a valóságban sem kevés, 14%. A szájban a cukor azonban szépen visszafogja, nehogy túlzásokba essen. A bor herbás ízeihez fantasztikus a rozmaring. Meg is eszem az egész csokrot gondolkodás nélkül. De most akkor szabad megenni a díszítést a tányérról vagy nem? Mindegy. Késő…

Roston sült jércemell diós camembert sajttal töltve

Roston sült jércemell őszibarackkal és diós camembert sajttal töltve, karottás cukorborsós rizzsel. Társa: Andrássy édes Tokaji Sárgamuskotály Kései Szüretelés 2008. Jönnek tehát az édes édesek… Ízekben már átlépünk a grillázsos-aszalt citrusos világba. Telt és érett testek, olajos, lusta mozgás a pohárban. Én meg már csak annyit jegyzeteltem: „szereti a jércét a barackjával együtt!” Kár ragozni. Tényleg így volt.



Sült libamáj szeletek karamellizált almás lepényre tálalva, tokaji-mazsolás mártással. A bortárs: Andrássy Tokaji aszú 5 puttonyos 2006. Az aszúkhoz érkeztünk hát. Rendkívül intenzív és buján fűszeres. Fahéj, gyömbér, citrusok a pohárban. A libamáj finoman krémes, csak a szélén kering egy pici sült perem. Citromos kakukkfű az ételben, duci mazsolák a mártásban. Fotózni elfelejtettem. Ami nem is csoda.

Barackos fügés kacsamell

Barackos fügés kacsamell házi burgonyafánkkal. A pohárban kísér: Andrássy Tokaji aszú 6 puttonyos 2006. Méhviasz, méz, birsalmasajt, meg minden földi jó a borban. Bele kellene harapni… ha lehetne. Hosszan nyújtózik, a végére még tartogat néhány aszalt déli gyümölcsöt és sárgabarack lekvárt. A kacsamell olvad a szájban, a fügék duzzadnak a barackos szószban. Most kéne abbahagyni…

Andrássy csokoládétorta

Andrássy csokoládétorta. Hozzá Andrássy Tokaji aszú 6 puttonyos 2000. Vége(m) van. Csak hátradőlök, eszegetem a tortát, és élvezem a bor narancslekváros, aszalt fügés, datolyás ízeit. Igen, belesüt a nap a pohárba. Éjszaka? Hogyan, nem tudom. Pedig így van.  

Aztán fejben, még frissen az élmények hatása állva alatt összegzem, mit érzek, mit gondolok… Hát én valami olyasmit, hogy Zsurki Sándor komolyan gondolja. Nem, nem akar nagy, öncélú, túlhajtott, megerőszakolt borokat készíteni. Csak egyszerűen jót, jól ihatót, a gasztronómiában könnyedén elhelyezhetőt. Szóval komolyan gondolja, de nem komolykodja túl, miközben kiemelten ügyel az apró részletekre és a makulátlan tisztaságra. Az eredmény: korrekt és letisztult borok, amelyek nem utolsósorban megfizethetők. Ha nem lenne lejáratva a kifejezés, azt mondanám: a hétköznapok borai. Jó minőség, jó ár, könnyű beszerezhetőség (szuper- és hipermarketekben szinte mindig találkozom az Andrássy borokkal), választékban pedig száraztól édesen át az aszúkig bezárólag. Bármikor oda lehet tenni a vacsora mellé az asztalra.

És hihetetlen, de véget ért a szerda. Továbbgördülünk, a vacsora végeztével a szállásra indulunk. Ma Tokajban, a Rákóczi-Dessewffy kastélyban alszom. Szegény én… Holnap pedig Szepsy Istvánnál kezdünk. Nagyon várom a reggelt.   

…folytatása következik…

Külön köszönet Doszpod Lászlónak, a Prestige Reserve Club munkatársainak, valamint a Mercedes Benznek!

A bortúra teljes fotógalériája a facebookon - Fotók: Nagy Zita - Borgőz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...